Milyen csapdái lehetnek a fenntarthatóság félreértelmezésének?

A fenntarthatóság kérdésköre úgy tűnik, egyre fontosabb szerepet kap a belsőépítészeti trendekben. Ez sok szempontból üdvözítendő, azonban a nem megfelelő értelmezése csapdákat is tartogat. Egyre nagyobb a törekvés arra, hogy meghosszabbítjuk egy termék/anyag élettartamát, hisz akkor valamelyest kevesebb hulladék is képződik. Azonban sajnos a jóakarat ellenére további problémákat generálhatunk, ugyanis látni kell, hogy csak azért, mert egy anyagot újrahasznosítunk, vagy csökkentjük a benne lévő káros anyagok mértékét, nem teszi azt automatikusan ökológiai szempontból kedvezővé. A felszínes környezetvédelmi nézetek minden fenntartás nélküli elfogadása, anélkül hogy teljes mértékben ismernénk azok hatását, nem hogy jobb lenne de talán még rosszabb is annál, mintha semmit nem tennénk. 

Nézzük meg ezek közül a legkirivóbbakat:

Csökkentés

Gyakran látjuk, halljuk bizonyos termékek kapcsán, hogy előnyük abban rejlik más gyártó kínálatával szemben, hogy azokban bizonyos káros anyagok csökkentetten vannak jelen. Az ipar által előállított veszélyes, mérgező anyagok és egyéb kibocsátások volumenének csökkentése valóban rendkívül fontos ökohatékonysági cél. Önmagában mégis megtévesztő lehet.

Számos olyan műanyag és ipari vegyszer található, amelyek az emberi szervezetben és más organizmusokban hormonként viselkednek. Ezeknek a hormonhatású anyagoknak már meglepően kis mennyisége is biológiai károsodást válthatnak ki, különösen, ha azok az anyaméhben fejlődő magzatot érik. Így ezeknek az anyagoknak pusztán a csökkentése nem old meg problémát. A szilárd részecskék pedig a tüdőben okozhatnak károkat.

Sem a toxikus hulladékkibocsátás, sem a felhasznált nyersanyagok mennyiségének, sem az ezekből készült termékek méretének csökkentése, nem szüntetik meg az erőforrások kimerülését vagy pusztulását, csupán azok folyamatát lassítja le.

Ha pedig arra számítanánk, hogy a csökkentés révén a levegő, a víz és a talaj már elvégzik dolgukat, sajnos rossz hírrel kell szolgálnunk. A közhiedelemmel ellentétben nem nyelik el kockázatmentesen hulladékainkat, hacsak maguk a hulladékok nem teljesen egészségesek és biológiailag lebomlanak.

Forrás: senvainc.com, VOC-ok („Illékony szerves oldószerek”) hatása a szervezetre

Újrafelhasznált hulladékok

Az újrahasznált hulladékok piacának megtalálásával egy csomó hulladék látszólag eltűnik. De sok esetben ezek a hulladékok azokkal a mérgező anyagokkal együtt, amelyeket azok tartalmaznak, egyszerűen egyik helyről a másikra kerülnek.

Újrahasznosítás

Egyre több helyen látni, hogy a fenntarthatóság egy cégnél az újrahasznosításban merül ki. Nemrég egy rendezvényen két előadáson is elhangzott, nálunk milyen lemaradás van még a textilgyártásban és forgalmazásban a tőlünk nyugatabbra fekvő országok többségéhez képest, ahol már szinte csak – legalább részben – újrahasznosított lakástextil termékek kerülhetnek forgalomba. A textilipar az egyik legszennyezőbb szektorok egyike, így kétségkívül mihamarabbi beavatkozást kíván. De biztos, hogy az újrahasznosítás minden esetben jó megoldás? Több olyan textilforgalmazónál is érdeklődtem, akik újrahasznosított textileket is tartanak, milyen információkat kaptak a gyártótól ezekről a termékekről. Számomra megdöbbentő volt, hogy a textilek újrafelhasznált részéről semmilyen anyaginformáció nem áll rendelkezésre, csupán annyi, hogy hány %-ban készült újrahasznosított anyagból. Ezek a textíliák nem kaptak semmilyen minősítést, emblémát, amely esetleg utalt volna arra, hogy a forgalmazást megelőzően bevizsgálásra kerültek volna. 

Ez miért is adhat aggodalomra okot? 

Az újrahasznosítás a legtöbb esetben idővel rontja az anyag minőségét. Nem mindenre létezik olyan technológia amely képes lenne feldolgozás előtt szétválasztani bizonyos alapanyagokat. Ám az elveszett érték és az elveszett anyag nem az egyetlen negatív velejárója az eljárásnak. Csak hogy egy példát említsek, az újrahasznosított anyagból beolvadt festékek, műanyagok ártalmas vegyi anyagokat tartalmazhatnak, ami igencsak visszás mellékhatás egy eredetileg környezetvédelmet szolgáló eljárás esetében. Szintén probléma, hogy ezek a lehasznált anyagok kevésbé lesznek olyan minőségűek (nem érik el azt a keménységet, hajlékonyságot stb.) mint elődeik, így gyakran több adalékanyagot adnak hozzájuk annak érdekében, hogy ismét felhasználásra alkalmassá váljanak.Minősítés nélkül a fogyasztók számára pedig semmi nem biztosítja, hogy az anyagok módosítását követően valóban nincs negatív hatása az egészségre. 

A lehasznált anyagok új termék formájában történő kreatív felhasználása tehát a jó szándék ellenére is sokszor helytelen lehet. Az emberek úgy érezhetik, hogy ökológiai szempontból helyes döntés ha újrahasznosított kárpitokat, egyéb lakástextiliákat vásárolnak. Közben pedig a műanyag palackokból készült szálak mérgező anyagok sok esetben például antimon kémiaikatalizátor-maradványokat, UV-stabilizátorokat, lágyítószereket és antioxidánsokat tartalmazhatnak, amelyeket nem az emberi bőrrel való közvetlen érintkezésre szántak. 

Az újrahasznosítás során gyakori hiba továbbá, hogy megpróbálunk az anyagokba hosszabb élettartalmat erőltetni, mint amilyen élettartammal azokkal eredetileg kalkuláltak. Az anyag egy bonyolult és nehezen nyomonkövethető átalakításon esik át,  amihez további energia és természeti erőforrásokra van szükség.

Zöldre mosás

De sajnos ennél még kétségbeejtőbb példákat is látunk. A problémákat nem mindig a félreértés, vagy a körültekintő gondolkodás  hiánya generálja. Sok vállalkozó látván az üzleti lehetőségeket, tudatosan alkalmazza a “zöldre mosás” etikátlan módszereit, vagyis környezetbarátnak hirdeti termékeit, miközben maga is tisztában van vele, hogy nem felel meg az állításoknak! A legkülönbözőbb megjelenési formájával lehet találkozni. Kezdve az eco, öko, fenntartható, zöld stb. szavak jogtalan használatától a termékek tulajdonságainak megtévesztő módon való kidombosrításáig, amelyek önmagukban akár még utalhatnának is fenntartható termékre, de ha a terméket egészében vizsgáljuk, kiderül, hogy minden más tulajdonságában kifejezetten távol áll az állítástól. 

Mint láthatjuk, annak, aki valóban ökotudatos terek kialakításában gondolkodik, azokra nagy teher hárul, egy ilyen átláthatatlan piacon kell, hogy eldöntse mely anyagok, termékek számítanak megbízhatónak. 

Szerencsére egyre több példát látni arra, hogy az ember képes egyesíteni a technika és a kultúra legjavát, látunk bizonyítékot arra, hogy az ipar biztonságos, hatékony, jótékony és intelligens is lehet. A következő cikksorozatban körbejárom a fenntartható belsőépítészeti szempontokat, illetve igyekszem pár jó példát is megosztani.

Ha úgy érzi, segítségre van szüksége ökotudatos környezet kialakításához, keressen bizalommal elérhetőségeimen!